A Burning Man egy egyhetes fesztivál a Nevada sivatagban, mely minden évben augusztus végén kerül megrendezésre. Víz nélkül, alig szabályozva, szabadon kifejezve, alkotva, kreatívan jön össze évről-évre mintegy 50 000 ember, hogy a hét végén elégessék a hatalmas figurát, amiről a fesztivál a nevét kapta. A világ egyik legőrültebb, legkreatívabb fesztiválja ez, mely a résztvevőket nem passzivitásra és fogyasztásra invitálja (legyen az bár sör, zene vagy más), hanem alkotásra, megosztásra, kísérletezésre, kiszabadulásra.
Idény nyáron immár többedik alkalommal 5Ritmus sátort is építettek páran és minden nap lehetőség volt táncolni. erről szól az egyik Burning Man résztvevő cikke, mely a Burn After Reading magazinban jelent meg.
Ritmus Hullám: a tudatos tánc mozgalom
Írta: Twilight
Ha a Burning Man szokásos táncprogramjaitól teljesen eltérő tapasztalatra vágysz, akkor messzebb kell menned a hatalmas lámpáktól és színpadoktól, mélyebbre a “városba”. A 4:45-ös irány F vagy B területén (az évtől függ, hogy éppen hol) találod meg a 150 négyzetméteres, bambuszból épített táncpadlót (a fesztiválon a sátrak, termek, installációk irányát az óramutató szerint határozzák meg, mely képzeletbeli óramutató a bizonyos elégetésre váró férfi körül forog – a ford). A viaszolt, sima és árnyékolt felület lehetővé teszi, hogy a látogatók mezítláb táncoljanak (ami a Burning Man amúgy eléggé ellenséges sivatagi körülményei között nagyon nagy szónak számít – a ford.). A zene túlvilági, evilági, felemelő és néha földbe döngölő. A táncosok mosolyognak és mély kapcsolatokat kötnek tánc közben, ahogy együtt mozognak testben és lélekben.
A táncteret a RhythmWave építette, mely a tudatos tánc iránt elkötelezett csapat. Ők hívnak ide tudatos tánc tanítókat a világ minden tájáról, hogy a táncosokat segítsék az útjukon. De mi is a tudatos tánc?
“A keresztények templomba járnak és Istenről beszélnek, mi táncolunk a templomainkban és Istenné válunk.” – afrikai mondás
A kereszténység és a zsidó vallás úgy tartja, hogy Isten a kezdetekkor azt mondta, “legyen világosság” és a világ létrejött. A hindu hit szerint a kezdetekkor egy egyetemes “om” szólalt meg, amely életre hívta a világot. Mind a két esetben az élet rezgéssel kezdődik, melyet a legmodernebb kvantumfizikai elméletek is alátámasztanak. Elmonhatjuk, hogy minden térbeli és időbeli rendszerben az atomi szinttől a csillagászatiig hullámfomrákat találunk – szívdobbanásaink, agyhullámok, légzés, továbbá a természet ritmusai, éj és nappal, évszakok, bolygók keringése és az elektronok pörgése.
Az 5Ritmus egy tudatos tánc gyakorlat, melyet a nemrég elhunyt Gabrielle Roth – táncos és zenész – dolgozott ki. Eszerint a fényhez, hanghoz, vagy a tenger hullámaihoz hasonlóan egy táncoló test is ritmikus mintákon megy keresztül, melyeket elnevezett áramlásnak (folyamatos mozgás), staccatonak (pulzáló ütem), káosznak (elengedés), lírának (önmagunk elvesztése), csöndnek (nyugodt üresség). A tánc során összehangolódunk a zenével, mely közelebb hoz minket az univerzum vibráló természetéhez.
Van, aki úgy fogalmaz, hogy közelebb kerül Istenhez, vagy a nagy Szellemhez, vagy D.H. Lawrence szavaival a “kozmoszon keresztülgomolygó Élethez”. Bárhogy is gondolsz rá, az biztos, hogy megtapasztalsz valami különlegeset a táncban. Az emberek évezredek óta táncolnak. És ez egy leírhatatlan élménynek ad keretet.
Jennifer Paige, a RhythmWave királynője, az 5Ritmust úgy jellemzi, mint ami “több, mint puszta tánc, ez egy mozgásos meditáció, egy ima mozgásban”. Úgy, ahogy a vallásoknak vannak terei, ahol imádkozni lehet, ugyanúgy a tudatos tánc közösség is nyújt szent tereket a tánchoz.
Donna Caroll, az Ecstatic Dance East Bay társalapítója, így írja le a szerepét a szent tánctér létrehozásában: “A szabadságot struktúrán belül lehet megtalálni. Az én feladatom, mint a vasárnap délelőtti Eksztatikus Tánc vezetőjének az, hogy minden héten segítsek létrehozni ezt a szent teret, előkészítsem a terepet ahhoz, hogy a varázslat megtörténhessen: felsöpröm a padlót, létrehozom a díszítő installációt, meghívom a zenészeket és DJ-ket, leellenőrzöm a hangrendszert, meggyújtom a gyertyákat, kigondolok egy fókuszt, szétküldöm imáimat… és lélegzem, ahogy a táncosok megérkeznek, mindegyik a maga egyedi varázsával, amit hozzáad a közös szimfóniánkhoz, ahogy elengedjük magunkat és hagyjuk, hogy a tánc Szelleme, a zene Szelleme és a tér Szelleme megtöltsön minket a saját lényegével.”
Miután ezt a szent teret létrehozzák, az Eksztatikus Tánc három egyszerű szabályt követ csupán: nincs beszélgetés a tánctérben, úgy táncolsz, ahogy szeretnél, tiszteld magadat és egymást. És ezen túl, ami megtörténik az a varázslat.
“Minden mozdulata a testnek a történések egy folyamatos láncolatában van benne, amelyekből csak az éppen megtörténő lépést emeljük ki, és esetleg azt, ami közvetlenül az után jön… Minden mozgásfolymatban, amit a test létrehoz, benne rejtőzik a a végetlenség és az örökkévalóság.” – Rudolf Laban, táncművész
Ezt a világot az érzékeinken keresztül észleljük és tapasztaljuk meg. Így, minél közelebbi kapcsolatban vagyunk a testünkkel, annál élőbbnek érezzük magunkat. A tudatos tánc arra bátorít minket, hogy figyelmet fordítsunk, a tudatunk fényét ráirányítsuk, ezekre az érzékelésekre. Én úgy szoktam erre gondolni, hogy az elme “tele” lesz az élményekkel és érzékelésekkel, amiket a testben talál.
A tudatos tánc megtapasztalása lehetőséget ad arra, hogy több érzéken áramoljunk keresztül, mint ami az ülőmeditációban lehetséges. Az iskolában valószínűleg mindannyian azt tanultuk, hogy öt alapvető érzékünk van (látás, hallás, érintés, szaglás, ízlelés), valójában azonban van legalább kilenc alapvetően fontos, és összességében mintegy 33, attól is függően, hogy hogyan definiáljuk az érzék fogalmát. Ezek közül a tánchoz legszorosabban kötődik az egyensúlyérzékelés (mely a belsőfülben található), a saját-mozgás érzék (proprioceptorok az izmokban, inakban, ízületekben), gyorsulásérzékelés, és hőérzékelés a bőrfelszínen.
Azzal, hogy a testünkre figyelünk és ezeket az érzeteket felfedezzük, elhagyjuk az elménket és megtapasztalhatjuk az énnélküliséget, vagy még jobb esetben azt az érzést, hogy mindennel egybe vagyunk kapcsolódva. Ezért tanította Buddha is azt, hogy a test a megvilágosodáshoz vezető kapu, és Ajahn Buddhadasa, egy buddhista tanító, azt javasolja a meditálóknak, hogy “ne csinálj semmit, ami a testedtől eltávolít.” […]
Azt a paradoxont, hogy az önmagunk felé haladás végső soron valami nagyobbhoz kapcsol minket, Donna Caroll is megfogalmazta az eksztatikus tánccal kapcsolatban: “Ellazítjuk magunkat és hagyjuk, hogy a testjeink egymással táncoljanak, és tudjuk, kétség nélkül, hogy valami magunknál nagyobb dolog részeseivé válunk. Szabaddá válunk az elválasztódástól, szabaddá a nehézségtől, szabaddá a halállal kapcsolatos aggódásunktól. Lényegében teljesebbé válunk, boldogabb emberekké a tánc egyszerűségén keresztül.”
Összefoglalva, a tudatos tánc arra bátorítja a résztvevőket, hogy mélyebbre utazzanak a testükben és zsigeri szinten tapasztalják meg a természetes ritmust és áramlást. Erről a helyről az összekapcsolódás érzése szinte magától kialakul, mely a többi táncoshoz és a világhoz köt. És ez a nyitott tér megadja a résztvevőknek a szabadságot, hogy úgy táncoljanak, ahogy csak szeretnének, hogy átáramoljanak mindazon, ami mozgatja őket.
“A RhythmWave egy olyan hely, ahol az emberek hazaérhetnek magunkhoz, és együtt lehetnek mindazzal, ami igazi a számukra” – mondja Jennifer Paige. Nincsenek tánclépések, amiket meg kellene tanulni, nincs jó, vagy rossz mozdulat. Ha eksztázist érzel, szuper! Ugrálhatsz fel-le. De ha szomorú vagy magányos vagy, ezeknek az érzéseknek a hullmámát is meglovagolhatod. Ez is rendben van. Ez a szabadság és elfogadás lehetővé teszi, hogy a tudatos táncosok tényleg kifejezsére juttassák legbensőbb énjüket.
“Az élet táncos és te vagy a tánc.” – Eckhart Tolle
A RhythmWave egy felemelő, életrekeltő, szívnyitogató élményt hozott el a Burning Man fesztiválra. Az utolsó napon tanítók, táncosok, szervezők időt szakítottak arra, hogy hálájukat egy záróesemény során fejezzék ki. Ahogy a nap lenyugodott a hegyek mögött, könnyek szöktek néhányak szemébe, amikor az egyik felszólaló megkérdezte, “fogtok akkor is táncolni, amikor a zene elhallgat?”
Ez a kérdés azóta is folyton eszembe jut, és azon gondolkodom, hogyan folytassam a táncot? Hogyan tartjuk életben a Burning Man lelkületét? És eszembe jut az egyik alapelv: radikális önkifejezés. A tánc ennek az egyik módja, a művészet egy másik, és a szeretet is az. Nem tudjuk abbahagyni, és nem is szabad. Soha nem mondjuk azt, hogy “nos, tulajdonképpen már elegendően kifejeztem a létem mélységeit.”
A Burning Man arra tanított, hogy mindannyian hozzá tudunk járulni valamivel. Mindannyiunk meg tud osztani valamit. Még te is. Kérlek, oszd meg a történetedet. Folytasd a táncot, az alkotást, a szeretetet.
Végső megjegyzés: ezt a cikket a RhythmWave bemutatásának szántam és a tudatos tánc mozgalom átfogó leírásának. Pár nappal Gabrielle Roth, az 5Ritmus magalkotója, korai halála előtt fejeztem be. Szeretném kifejezni mély hálámat a tudatos tánc közösség felé és a fájdalmamat egy ilyen fontos és erőteljes asszony eltávozása felett.
Úgy érzem, hogy Gabrielle saját szavaival illő befejeznem ezt az írást, melyet a Burning Man résztvevőinek írt:
“Köszönöm, hogy a Szellemet elviszitek
a Fekete Szikla sivatagi dojo-jába
hogy a legvadabb álmokat megtáncoljátok
a lábatok izzik majd a padlón
és fújjon át rajtatok a szél, magával ragadva mindazt, amire nincs szükségetek
az égő nő találkozik az égő férfival
a jószándékotoknak
az álmaitoknak
az izzadságotoknak
köszönhetően
megtiszteltek ezzel,
szeretlek titeket.”
5Ritmus 
Egyszer szívesen elmennék :)