Az 5Ritmus® gyakorlat amerikai eredetű, modern és ősi törzsi táncokat ötvöz meditációs és önkifejező technikákkal, hogy egy semmi mással nem összehasonlítható hatást érjen el. A módszer nevét adó öt ritmus vezérfonalat ad az egyéni és csoportos improvizációkhoz, melyek segítenek személyiségünk és kapcsolataink felfedezésében a testmozgásunkon keresztül. A minőséget biztosítja, hogy csak a módszer kifejlesztője által magasan kiképzett tanárok oktathatják.

Rövid bemutató videó

Teljes videó a résztvevők élménybeszámolóival

De mire jó?

Akik már kipróbálták, azok a különböző hatásokról számoltak be. Néhány tapasztalat:

“Sugárzóan élőnek, ugyanakkor nyugodtnak érzem magam utána.”
“Az életről való gondolkozás helyett az élet belsőséges érzése felé mozogtam, csontjaimon, lábamon, izmaimon és véremen keresztül.”
“Élveztem a saját testemet, ahelyett hogy panaszkodtam volna méretére, alakjára, korára vagy korlátaira.”
“Szívem fagyos pontjai felolvadtak és szabaddá váltak – sírni tudtam, ha szomorú voltam, ugráltam ha örültem, kinyúltam a felém nyúló felé.”
“Elmém lecsendesült, a tervezés, gondolkozás, stratégiakészítés átadta a helyét a békés nyugalomnak.”

Hol vannak a táncok?
Több helyszínre is szoktunk programot szervezni, elsősorban Budapesten.

Kik vehetnek részt?
Életkorra, előképzettségre vagy fizikai erőnlétre tekintet nélkül bárki részt vehet a legtöbb alkalmon. Amikor ez mégsem teljesen így van, akkor ezt külön jelezzük.

Hol lehet még 5Ritmust táncolni?
A magyarországi programokról mindig hírt adunk. Külföldön viszonylag közel az alábbi városokban van rendeszeresen tánc: Zágráb, Ljubljana, Grác, Bécs, Belgrád, Újvidék.

“Az 5Ritmus olyan egyszerű és erőteljes mozgásmeditáció, amelyet bárki, életkorra, nagyságra, fizikai vagy képességbeli korlátra való tekintet nélkül gyakorolhat. Nincsenek követendő, vagy megtanulandó lépések. Nem lehet rosszul csinálni. Egyetlen követelmény az, hogy lélegezz és mozogj! Az öt ritmus az áramlás, staccato, káosz, líra és csönd.”

“Az elme megnyugtatására a leggyorsabb út a test mozgatása.”
Gabrielle Roth

Gabrielle Roth bemutatja az 5 Ritmus mozgásmódszert, videó (angolul)…

Egy budapesti workshop képei az Indexen, videó (magyarul)…

Ha valakit érdekel a tanárrá válás folyamata, az ide klikkeljen…

Olvasnivalók

Idézet Gabrielle Roth Térképek az extázishoz című könyvéből

“Mindannyian osztozunk a széttöredezettség sebében. És mindannyian osztozhatunk az újraegyesülés gyógyírjében. Gyógyulunk és gyógyítunk, ha újraegyesítjük erőinket: a létezés erejét, az érzését, a tudásét és a látásét. Belenézek a tükörbe és kinézek az ablakon és látom magamat és másokat azzal küzdeni, hogy hogyan legyünk a saját bőrünkben. Hogy tudjuk kik vagyunk és mire van szükségünk. Hogy kedveljük magunkat, ahelyett, hogy valaki más szeretnénk lenni. […] A bennem lévő sebzett gyógyító tudja, hogy önmagunk gyógyítása abból fakad, hogy erőt tudunk adni a testünknek, szívünknek, elménknek, szellemünknek és lelkünknek, és egyesíteni tudjuk őket. A spirituális gyógyítás azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a teljes személyünkért. Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy létezik a testünk, van szívünk, gondolkodunk, felébresztjük a lelkünket és nyitva állunk a szellemünknek. […]

: Photo by Bryce Bradford

A mozgás az eszközöm és a metaforám. Tudom, hogy ha egy energiahullám beteljesedhet, akkor egy teljesen új hullám fakad majd belőle, és igazából ez minden, amit tényleg tudok. Ezeknek a hullámoknak a meglovagolásával a kozmikus táncba kapcsolódunk, mely – Dante szavaival – ‘mozgatja a napot és a többi csillagot’. ”

Gabrielle Roth, Térképek az extázishoz

Miért táncolunk? – Gabrielle Roth cikke

Miért táncolunk? – Azért táncolunk, mert ez a leggyorsabb, legegyenesebb út az igazsághoz – nem valami nagy mindenki igazságához, hanem az egyszerű személyes fajtához, ahhoz a mi-is-történik-épp-bennem fajta igazsághoz. Ehhez nem mindig könnyű hozzáférni – át kell hajóznunk a múlt mindenféle mélységein éppúgy, mint az elképzelt lehetséges jövőkön, melyek félelmeinket táplálják és körbe-körbe vezetnek napról napra. Azért táncolunk, hogy megleljük azt a zsenit, aki e mögött a katyvasz mögött bújkál, hogy menedéket találjunk saját eredetiségünkben és önmagunk újra feltalálásában, hogy ledobjuk a múltat, elfelejtsük a jövőt és lábbal előre belezuhanjunk a jelenbe. Emlékszel, milyen volt tizenöt évesnek lenni, amikor elragadott a ritmus, az ütem, amikor a zene bömbölése kirekesztett minden mást, amit valaha is ismertél? Persze, hogy emlékszel.

: (Fotó: Alexander Zabara)

Azért táncolunk, hogy visszaszerezzük azt a képességünket, hogy el tudunk tűnni valami nagyobban, valami biztonságosban, egy helyen, ahol nincs kritikusunk, sem bírónk vagy lélekelemzőnk. A ritmus egy olyan szerető, mely soha nem okoz csalódást, és amely – minden szeretőhöz hasonlóan – teljes odaadást kíván. Megvan az ereje, hogy olyan mozgásokra csábítson, melyeknek a létezését sem ismertük. Megragad a hasunknál fogva, kifordít minket, és hirtelen otthagy, miközben még többért könyörgünk. A ritmus galád, komisz, ízléstelen – vagy ki tudja mi a mai szó rá.

Azért táncolunk, hogy szerelembe essünk minden dolog szellemével, hogy kitöröljük az emlékeket, vagy olyan mozgássá alakítsuk, amilyenre senki más nem képes, mert ők nem élték meg ugyanazt. A ritmus egy megszentelt dolog. Imádjuk a ritmust, mely gyorsabban mozog, mint ahogy gondolkodni tudunk, mely még mélyebbre visz minket befelé, mely megrengeti világainkat, lerombolja a falakat és eléri, hogy kiizzadjuk imáinkat.

Azért táncolunk, hogy túléljünk, és a ritmus mutat nekünk egy sárga utat, melyet követhetünk napjaink kaotikus tempójában. A káosz az elme szabadrepülése, az ösztönös léthez való visszatérése, az intuícióhoz, a túlélőprogramhoz, hogy túléljük nem csak azt, ami mindenképpen megtörténne velünk hanem azt is, amit mi hozunk létre, hogy bebiztosítsuk szenvedésünket. Isten biztosít épp eleget és nincs szüksége segítségre. Isten a tánc és a tánc a szabadságba vezető út és a szabadság a mi szent feladatunk.

Úgyhogy állj neki és tudd meg, mit mond erről a kezed, a vállad, a könyököd, a térded, és legfőképp a csípőd és a talpad. Van egy tánc valahol, amit csak te tudsz táncolni, amely csak benned él, csak itt és most, mindig változva, mindig őszintén. Készen állsz, hogy elbűvölve hallgass? Ha igen, akkor el fog juttatni ahhoz az önmagadhoz, melyről mindig is álmodtál, hogy ilyen lehetsz. És ezt veheted ígéretnek.

Gabrielle Roth, Manhattenben egy forró és fülledt júliusi napon.

(Fordította Fejér Péter, eredeti: http://www.drfranklipman.com/why-do-we-dance/)