Sétameditáció

Az 5Ritmus órák és műhelyek fontos eleme.

Emberek sétálnak, kavarognak, áramlanak a térben folytonos irányváltásban. Néha zenére, néha a lélegzetük, a szívdobogásuk ritmusára.

Egyszerű gyakorlat, fontos gyakorlat. Számomra életmegváltoztató gyakorlat.

Miért? És hogyan válhat egy egyszerű séta meditációvá?

Ahogy egyszer csak a lépteimé lesz a vezető szerep, és a figyelmem kinyílik a saját érzeteimre  és  a körülöttem levő  térre, felfedezem a pillanat nyújtotta lehetőségeket.  Igen, döntést is hozok minden percben, de nem spekulatív ez a döntés, hanem az adott lehetőségek és a saját testem lendületének követése. Az áramló és forgó térben, ahol minden résztvevő folyamatos mozgásban van, nosztalgiázásra nincs idő, a távlati tervezés pedig lehetetlen; ha a fejemmel próbálom a kihívást megoldani, akadozóvá, hektikussá válik a mozgásom, lendületet veszítek, és az élvezet is oda.

De ha  bele tudok lépni abba az egy lépésnyi üres térbe, legyen az előttem, mögöttem, mellettem, akkor egyszer csak rejtett járatok nyílnak meg, és lépésről lépésre felsejlik a saját utam a többiek között. Együtt és mégis a magunk útját járva… veletek, köztetek…

És a séta egyszerre tánc lesz: forgó, szabad, lendületes, izgalmas jelenlét, ahol -Szabó T. Anna versét egyes szám első személyre fordítva- minden lépés élvezet, /és mindegy is, hová vezet/ csak lélegzem, csak lépek. Ennyi/Szívdobogásra menni, menni.

 

/A fotót egy  táncostársunk, Zsófi készítette a kecskeméti flaszteren, a vers Szabó T. Annáé/