Közös forrás

“One Love! One Heart!
Let’s get together and feel all right.”
Bob Marley

A közös tánc az általam ismert legjobb út a közös emberi gyökereinkkel való ismerkedésre. Lenyűgözőnek tartom, hogy emberi létünk eredetének, forrásvidékének felderítésének ilyen végtelenül egyszerű eszköze van. Egyszerűen annyit teszünk, hogy adunk magunknak teret és időt a közös mozgásra, és ezáltal jobban megismerjük azt a misztikus “anyagot” amiből emberlétünk formálódik, és eszközt is kapunk ennek az anyagnak a formálására, átalakítására.

Honnan is származunk, mik a gyökereink? Amikor ilyen kérdésekre keressük a választ, akkor legtöbbször a genetika merül föl: milyen géneket örököltünk őseinktől, hogyan lehet barna hajú szülőknek szőke gyereke, milyen betegségek adódnak át generációkon keresztül a génekben, egészen odáig, hogy emberi fajként milyen korábbi fajokból fejlődtünk ki. Ezek azok a válaszok, amikben a tudomány kompetensnek érzi magát.

Aztán vannak olyan válaszok, melyek a családdal foglalkoznak, a viselkedésmintákkal, szerepekkel, játszmákkal, komplexusokkal. Szerencsére ezekkel a megközelítésekkel egyre többen foglalkoznak és egyre több segítséget tudunk kapni, ha fel akarjuk deríteni, hogy például milyen traumák érhettek minket a korai éveinkben, amikre már tudatos szinten nem emlékszünk. És végül vannak történelmi válaszok: milyen népcsoporthoz, kultúrához tartozom, merre éltek az őseim és hogyan kerültek oda, ahová én születtem.

Ezeknek a válaszoknak a sokszínűségét leegyszerűsíti az, ha felismerjük, hogy mindaz, ami nem genetika, az a kultúránk része. [1] A genetika pedig valójában elég kevés dolgot határoz meg életünk igazán fontos jellemzőiből. Még a testmagasságunk is jobban függ a gyerekkori táplálkozásunktól, mint az örökölt génállományunktól, rengeteg más dolog pedig egyáltalán nem függ tőle. Tehát szinte minden, ami fontos az életünkben, az a kultúra része, az egyetemes emberi kultúráé, amiből mi  mindannyian megöröklünk valamennyit. Amikor megszületünk, akkor nem egyszerűen a világba születünk bele, hanem az emberi generációk sokasága alatt létrehozott és fenntartott kulturális világ az, ami körülvesz. Épületeivel, szokásaival, kérdéseivel és válaszaival. Éppolyan mértékben körülvesz és átjár minket a kultúra, mint egy medúzát az óceán vize. Fel sem ismeri a medúza, hogy az óceánban lebeg, hiszen számára nincs más, mint az óceánban lebegés.

A létünk egészét áthatja az emberi kultúra. Ennek ellenére egészen kis részét ismerjük csak. A múzeumok, képtárak, színházi előadások – amiket általában kultúra alatt értünk – a teljes emberi kultúra csak egészen kis szeletét jelenítik meg. [2] A kultúra legnagyobb részéhez ugyanolyan öntudatlanul viszonyulunk, mint a medúza az óceán vizéhez. Az 5Ritmus tánc, vagy még általánosabban, a csoportban végzett mozgásos improvizáció, lehetőséget nyújt a kultúránk sokkal alaposabb megismerésére, megjelenítésére és ezzel alakítására is. A kultúránk kifejeződik épületekben is, amiket a műemlékvédelem meg tud őrizni, de sokkal nagyobb része van elrejtve a mozdulatainkban, gesztusainkban, reakcióinkban, hiedelmeinkben, ki nem mondott vágyainkban és elvárásainkban.
A kultúra legnagyobb része nem verbális. Vagyis nem kimondható és nem leírható.[3]
Ha mégis beszélni akarunk róla, akkor óhatatlanul átalakítjuk, leegyszerűsítjük, meghamisítjuk. Ahogy David Bowie mondta: “A művészetről beszélni olyan, mint az építészetről táncolni.” Sőt, hozzátehetjük, hogy az építészetről táncolni igazából sokkal könnyebb, mint a művészetről beszélni.

A kultúra szavak nélküli tájait legjobban szavak nélkül lehet felfedezni. Tudatosítani, megismerni valamit szavak nélkül is lehet, az elménk sokkal szabadabb annál, mint ami fogalmakkal kifejezhető. A tánc és más művészeti ágak kínálnak arra lehetőséget, hogy szavak nélkül ismerjük meg magunk és mások legalapvetőbb tulajdonságait. Erre építenek a művészetterápiák is.

A közösen végzett mozgásmeditáció mindenki számára könnyen elérhető lehetőséget teremt a közös emberi kultúránkkal való ismerkedésre. Lehetőséget ad egyrészt saját belső örökségünk feltárására és megismerésére. Ezt a munkát egyedül is lehet végezni, de a tapasztalat az, hogy a csoportban sok olyan inspiráció ér minket, ami az egyéni személyes felfedezőutat segíti, előrébb mozdítja, gyorsítja. Talán pont a másikban látunk meg valamit először, és csak később jövünk rá, hogy azért volt annyira ismerős, mert bennünk is megvan ugyanaz.

A közös mozgás lehetőséget ad továbbá azon kulturális elemek megismerésére is, amik csak a kapcsolódásban (vagy épp az elhatárolódásban) derülnek ki. Amikor szembekerülünk valakivel, vagy bekerülünk egy csoportba, akkor olyan részeink is előkerülnek, amik egyéni felfedezőutunkon rejtve maradtak. Még pontosabban fogalmazva nem is a mi részeink ezek, hanem az egyetemes kultúra bennünk továbböröklődő szeletei. A tánc egy kezelhető és biztonságos keretet teremt arra, hogy ezeket a kölcsönhatásokat feltérképezzük és nem egyszerűen megismerjük őket, de mozgásba is hozzuk. Amint mozgásba jön valami bennünk és köztünk, azonnal el is kezd alakulni, változni.

Az 5Ritmus tánc művelése során tehát egyre jobban megismerjük a bennünk élő és minket körülvevő óceánt, a kultúrát. Ez a megismerési folyamat pedig már elve aktív, a megismert kultúrát mozgásba is hozza és alakítja. Összejövünk, jól érezzük magunkat és ezzel hozzájárulunk az össz emberi kultúra változásához is!

 

Jegyzetek

[1] Négy kultúra definíció (Vitányi Iván válogatása):  Jurij Lotman szerint a kultúra egyenlő a nem genetikus információval. Erdei Ferenc szerint a kultúra azon eljárások összessége, amelyek elviselhetővé teszik az életet. Hegel szerint a kultúra az embernek az a képessége, amellyel az egyest alá tudja rendelni az általánosnak. Sir Roy Shaw szerint ha valaki valamit tesz (if anybody does anything) az már kultúra.

Forrás: http://www.matud.iif.hu/02jun/vitanyi.html

[2] David Matsumoto, amerikai tudós arról ír az alábbi publikációjában, hogy a non-verbális testi jeleink mennyire hasonlóak vagy különbözőek különböző kulturális hagyományokban.
http://www.davidmatsumoto.com/content/Matsumoto%20Chapter%2012%20Pages%20from%20Manusov%20II%20Proff-14.pdf

[3] A kultúra jéghegymodelljének ábráját 1984-ben alkották meg. A jéghegy csúcsán vannak azok a dolgok, amiket általában kultúra alatt értünk (szépművészetek, irodalom, stb.), és alul az a sok-sok minden, amit nem szoktunk észrevenni, vagy kulturális sajátosságnak tekinteni (pl. a csoportos döntéshozási folyamatok, a tisztaság jelentése, érzelmek kifejezése, stb.).
http://www.afs.org.in/afs-and-intercultural-learning/culture-as-an–iceberg-graphic/

Reklámok

Mit gondolsz erről?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s