Az 5Ritmus névben megnevezett ritmusok az áramlás, a staccato, a káosz, a líra és a csend. Ezek a ritmusok tulajdonképpen létállapotok. Belső és külső, érzelmi, szellemi létállapotok fizikai megtapasztalásai. Együttesen térképet alkotnak azon tudatállapotokhoz, ahová a mozgásmeditáció által eljuthatunk. Útjelzők a valódibb énünk felé vezető úton, sebezhetőbb, vad, szenvedélyes és ösztönös lényünk felé.
Az áramlásban fizikai szinten gyakoroljuk azt, hogy hogyan tudunk a saját testünkben folyékonyabbá válni. Ez a ritmus arra biztat, hogy kövessük a saját energiánk áramlását, hogy legyünk őszinték magunkhoz – hallgatva a szükségleteinkre, saját belső világunkra és a közvetlen környezetünk jeleire. Amikor megnyitjuk a fizikai testünk áramlását, újabb utak nyílnak meg.
Azok, akik megtestesítik az áramlás ritmusát, hajlékonyak, rugalmasak, átadják magukat a mozgásnak és bíznak a lábfejükben, hogy az vezesse őket, amerre csak szeretné.
A második ritmusban fizikailag gyakoroljuk az energiák egyértelmű, pontos megnyilvánulását. A staccato ugyanis ritmikus, erős, elősegíti a világhoz való kapcsolódást. Ez a ritmus a kapu a szívhez is. Megmutatja, hogyan lépjünk a világ elé oly módon, hogy kapcsolatban maradunk a saját lábfejünkkel és érzéseinkkel. Ez a ritmus a vonalzó a lineáris világunkhoz, a bennünk élő harcos iránymutatója. A staccato a határok határozott tanítója, folyékony létállapotunk védelmezője és egyszersmind nagykövete.
Azok, akik megtestesítik a staccato ritmusát, határozottak, egyértelműek, kapcsolódásra készek, és nem félnek attól, hogy láthatóvá válik, ami a szívükben van.
A káosz ritmusában fizikailag gyakoroljuk testünk teljes felszabadítását. Elengedjük a fejünket, gerincünket, csípőnket és lábfejünket, és gyorsabban mozgunk mint ahogy gondolkodunk. A káoszban megszabadulunk az illúzióktól, fejest ugrunk a ritmusba. A “nem tudom megcsinálni” átalakul “megcsinálom”-má, mert a káosz visszahoz minket az álmodozásból és lehetőségekből a jelen pillanat valóságába. Kiszabadít a magunkról alkotott elképzelésekből, és megtapasztalhatóvá teszi szabadság, a kreativitás és a teljesség élményét. A káosz a kapu a hatalmas elméhez, táncolása elvisz az ismeretlenbe.
Azok, akik megtestesítik a káosz ritmusát, úgy néznek ki, mint egy kupac nagy, forró, izzadt, katartikus energia.
A líra ritmusában fizikailag gyakoroljuk a formák újrateremtését. A káoszban megélt teljes feloldódásból a líra ritmusában spontán módon új formák, új minták jönnek létre. Ez az újjászületés fizikai, energetikai, érzelmi és spirituális tánca. A lírában új harmónia jön létre bennünk, és általunk a világban is. Megcsapoljuk az univerzum bölcsességét, hogy a régi minták helyett újakat szüljünk. A líra tágas, összekapcsol minket az emberiséggel, az időtlenséggel és az újra meg újra megtörténő ciklusokkal.
A líra megtestesülhet bárhogy, hasonlíthat bármelyik ritmusra annak könnyed formájában.
A csend ritmusa az ötödik ritmus, a megérkezés, amelyben a bennünk és körülöttünk levő mozgást érzékeljük tisztán, élesen. Nem mozdulatlanság ez, hanem érett, beteljesedett mozgás, mely túl van célon és szándékon. Rejtett, titokzatos, egészen addig, amíg épp meg nem történik. Amikor megtörténik, akkor pedig végtelenül egyszerű, keresetlen, díszektől mentes.
Aki a csend ritmusát megtestesíti, az üres térrel mozog. Mozdulatai kitöltik a teret, és ugyanabban a pillanatban ki is ürítik.
Nem a táncos táncol a térben, hanem a tér táncol a táncos testében, testével.
5Ritmus 
❤❤❤