A szilveszter körüli napokban 31-en gyűltünk össze Zebegényben, hogy táncoljunk. Tánccal ünnepeltük az elmúlt évet, tánccal búcsúztunk el tőle és tánccal üdvözöltük az előttünk állót. Ezt a montázst emlékül készítettem azoknak, akik ott voltak és azoknak, akik nem tudtak ott lenni, de gondoltak ránk.

Az elvonulás során végighaladtunk az öt ritmuson. Mindegyikhez választottam egy indián dalt, amit kiraktunk a falra, hogy inspiráljon minket a táncunkban. Többen kértétek, hogy osszam meg őket, ezért idemásolom mindegyiket:
Áramlás
A Föld útja a Nagy Dob feje.
Nappal felfelé halad, s dörög.
Éjjel lefelé mozdul, s dörög.
Nappal és éjszaka – ez az ő dala.
Apró vagyok, a dob fején táncolok.
Porszem se vagyok, a dob fején táncolok.
A Nap a fejem felett –
mint dobverő vége.
Felfelé táncolok nappal,
lefelé táncolok éjjel.
Mint a világ egy szemcséje
messzire táncolok egyszer.
Ki a Dobos, aki a Föld-dobot veri?
Ki a Dobos, aki engem táncra perdít?
Staccato
Dzsóhánó lovának
Milyen vidám a nyerítése!
Nézd Dzsóhánó türkizszínű lovát!
Milyen vidám a nyerítése!
Gazdája szép bőrökre állítja,
friss virágokkal táplálja,
szent patak vizével itatja,
csillámló földön járatja.
Káosz
Minden csodaszép,
minden csodaszép,
minden csoda-csodaszép!
Földanya,
Égatya,
találkoznak, ölelkeznek.
Minden csodaszép,
minden csodaszép,
minden csoda-csodaszép!
Sötét éjszaka,
a fény hajnala,
találkoznak, ölelkeznek.
Földanya, Égatya,
fényhajnal, sötét éjszaka,
mindent csodaszéppé tesznek!
Mindent csoda-csodaszéppé tesznek.
Líra
Ha-hó! Nap, Hold és Csillagok,
ti mind, kik az égen vagytok:
hallgassatok, figyeljetek,
mert a földre új élet érkezett!
Tegyétek könnyűvé az útját,
érje el a folyók partját,
érje el a dombok tetejét,
ne ismerje meg, milyen az éhezés!
Ha-hó! Dombok, Völgyek, Tavak, Fák,
ti mind, kik a földön vagytok:
hallgassatok, figyeljetek,
mert a földre új élet érkezett!
Tegyétek könnyűvé napjait,
ismerje meg az öröm partjait,
ismerje meg a bőséget,
ártók hozzá el ne érjenek!
Csend
A föld megtanít az alázatra.
Megtanít a tiszteletre,
legyek olyan, mint a fák rügye.
A föld megtanít törődni.
Megtanít a szeretetre,
adjak úgy, ahogy ő ad életet.
A föld megtanít a bátorságra.
Megtanít a kitartásra,
fákat mutat villámlásban.
A föld megmutatja: meghalhatok.
Megmutatja vége lesz az erőmnek,
mint a hangya, kicsi vagyok.
A föld megtanít a szabadságra,
milyen is az, megláthatom,
ha felhők között szárnyal a sas.
A föld megtanít a hálára.
Megmutatja hogy sóhajt,
a száraz föld ha végre ihat.
Szep mozdulat, megtanit hallat adni es egyeb tiszteletre, ami manapsag hianyzik.
De szép! Igazán sajnálom, hogy nem voltam ott, sokszor gondoltam rátok, igy egy picit mégis ott voltam, magamban táncoltam. Köszi, hogy megosztottad! Csodákkal teli új évet Nektek, minden táncban! szeretettel, Erika