Natasha Blank írása,
megjelent az ElephantJournal-on
2012. október 26-án
Gabrielle Roth volt a legőszintébb, legeltökéltebb, legvibrálóbb, legderűsebb és legvonzóbban vad személy, akivel valaha találkoztam.
Annyira áthatóan, őszintén élő volt, hogy egészen furcsa róla múlt időben beszélnem.
Október 22-én, hétfőn búcsút mondott mindannyiunknak itt a fizikai síkon. Az eltávozásához vezető napokban a legcsodálatosabb búcsúzásnak lehettem tanúja. Egy Facebook oldalt hoztak létre, ahol diákok és barátok küldhettek neki üzenetet és két nap alatt több, mint 4000 ember csatlakozott és küldött verseket, képeket és a hála el nem apadó folyamát.
Ha azok közé tartozol, akik azért táncolnak, hogy felpörögjenek (és nem fordítva), ha voltál már Mezítlábas Táncon, Eksztatikus Táncon, Yoga Rave-en, vagy bármelyiken a számtalan “tudatos tánc” alkalmakon a világ bármely részén, ha estél már elragadtatásba attól, ahogy a tested belemerül a ritmusba, akkor Gabrielle valahol a te életedet is megérintette.
Természetesen ez a fajta tánc ősi és az emberiségé volt százezer évekkel Gabrielle előtt is. De valahol útközben, mi, bevarrt seggű nyugatiak, elfelejtkeztünk róla. És ő 50 évvel ezelőtt visszahozta.
Az első évtized alatt, amikor elkezdett embereket arra tanítani, hogy hogyan engedhetik el a merev mintáikat és mozoghatnak felszabadultan, beazonosított öt alapvető ritmust, amelyek keresztülrezonálnak minden élő dolgon. Elnevezte őket áramlásnak, staccatonak, káosznak, lírának és csendnek. A tanítása a fizikai életrekeltés gyakorlatává vált, vagyis annak a gyakorlásáé, hogy az egyes ritmusok tulajdonságai hogyan valósulnak meg a mozgásban: kezdve a talajhoz kapcsolódó áramlással, növekedve intenzitásban az éles staccatoval, belerobbanva a kaotikus, eksztatikus csúcsba, hogy lerázzuk az egész életünk alatt begyűjtött kondícionálást, könnyedebbé váljunk és megtaláljuk az erőlködésmentes lírát, és végül, lelazultan, az elme visszahúzó kötelékeitől mentesen belekerüljünk a szélesre tárt csöndbe.
A ritmusok által arra tanított minket, hogy átadjuk magunkat annak, ami mindenen keresztül áramlik, és rákapcsolódjunk az intelligenciára, amely minden sejtünkben benne lakik. Arra, hogy visszataláljunk ahhoz a ritmushoz, ami ténylegesen a miénk, és amely mély gyógyuláshoz vezet. A gyakorlat, egészen szó szerint, nem más, mint Isten megtalálásának technikája:
“Azért táncolunk, mert ez a leggyorsabb, legegyenesebb út az igazsághoz – nem valami nagy mindenki igazságához, hanem az egyszerű személyes fajtához, ahhoz a mi-is-történik-épp-bennem fajta igazsághoz. Ehhez nem mindig könnyű hozzáférni – át kell hajóznunk a múlt mindenféle mélységein éppúgy, mint az elképzelt lehetséges jövőkön, melyek félelmeinket táplálják és körbe-körbe vezetnek napról napra.
Azért táncolunk, hogy megleljük azt a zsenit, aki e mögött a katyvasz mögött bujkál, hogy menedéket találjunk saját eredetiségünkben és önmagunk újra feltalálásában, hogy ledobjuk a múltat, elfelejtsük a jövőt és lábbal előre belezuhanjunk a jelenbe…
Azért táncolunk, hogy visszaszerezzük azt a képességünket, hogy el tudunk tűnni valami nagyobban, valami biztonságosban, egy helyen, ahol nincs kritikusunk, sem bírónk vagy lélekelemzőnk. A ritmus egy olyan szerető, mely soha nem okoz csalódást, és amely – minden szeretőhöz hasonlóan – teljes odaadást kíván. Megvan az ereje, hogy olyan mozgásokra csábítson, melyeknek a létezését sem ismertük. Megragad a hasunknál fogva, kifordít minket, és hirtelen otthagy, miközben még többért könyörgünk… Azért táncolunk, hogy szerelembe essünk minden dolog szellemével.”
Gabrielle visszahozta az eksztatikus mozgás gyógyító erejét a közös tudáshalmazunkba. Fáradságot nem kímélve dolgozott utolsó napjaiig, hogy eljuttassa a gyakorlatot kevésbé elérhető helyekre, ahová magától nem jutna el: börtönökbe, kórházakba, iskolákba, idősekhez és gyerekekhez. Ez volt az álma.
Most lehetőségünk van, hogy használjuk azt a hálaáradatot, ami Gabrielle munkája felé irányul, és csináljunk valami igazán jót.
Lori Saltzman, 5Ritmus tanár ezt mondja:
“Mi lenne, ha mindannyian, akik kaptunk valami jót az 5Ritmustól, azt nagylelkűen továbbadnánk valaki másnak? Mi lenne, ha továbbadnánk, amit kaptunk olyanok felé, akiket akár nem is ismerünk? A tudatosság gyönyörű, de a cselekvés az, ahol fellelhető. Ha nekem nem hiszed, kérdezd Gabrielle-t.”
Ahhoz, hogy hozzájárulj ennek a transzformatív munkának a terjedéséhez és biztosítsd, hogy nem véget ért valami, hanem éppen elkezdődött, kattints ide, hogy támogasd a 5Rhythms Reach Out programot.
Köszönöm, Gabrielle. Köszönöm, hogy megélted az igazságot egészen a végletekig. Köszönöm, hogy meg is tetted, amiről beszéltél, és eltáncoltad a táncodat – annak minden alakját, mely néha bölcs, lenyűgöző, kiszámíthatatlan és fájdalmasan őszinte.
Köszönöm, hogy mindannyiunknak számára elég széles ösvényt vágtál, azok számára, akik a táncunkat az életünkké szeretnénk tenni, hogy megtehessük mindazt, amit megteszünk a világban.
Meghajlunk előtted.
5Ritmus 